A húsvét gazdag ünnep, ami körül az évszázadok során jó pár szokás kialakult. Az egyik legfontosabb közülük az ünnepet megelőző 40 napos böjt. Bár korábban főként a hús- és zsírmentes étkezést tartották a böjtölők, manapság sokan és sokféle módon értelmezik: a lényege, hogy a böjtöt tartók erre az időre lemondanak valamiről, ami fontos a számukra.
Virágvasárnapon a nagymise előtt barkát szentelnek, a hagyomány szerint a megszentelt barka elűzi a rosszat, gyógyító és rontásűző. Nagycsütörtökhöz több szokás is kapcsolódik. Ezen a napon a gyász jeleként elhallgatnak a harangok és egészen nagyszombatig nem is csendülnek fel. Azonban a gyerekek és néhol a felnőttek is nagy zajt csapnak, Pilátust jelképező bábukat ütlegelnek, esetleg égetnek azért, hogy Pilátus szenvedjen, amiért elárulta Jézust.
A locsolkodás és a hímes tojás ajándékozásának hagyománya húsvéthétfőhöz kötődő hagyomány. Az ünnepi időszak azonban ezzel nem ér véget: egy héttel húsvét után, mátkáló vasárnapon komatálakat küldenek egymásnak a lányok, asszonyok a barátságuk megerősítésére. A húsvéti idő végül a pünkösddel, a Szentlélek eljövetelével zárul. Forrás
A húsvéti locsolkodás
Ez a szokás egy régi vidéki szokásra tekint vissza. Húsvéthétfőn a fiatal mezőgazdasági munkások ez vödör hidegvizet önthettek azokra a lányokra, akik házasulandó korúvá váltak, de néhány leányzó nem úszta meg ennyivel, és a közeli patakhoz vitték, ahol megmártóztatták őket. Ma már a legtöbb helyen a vödör vizet leváltotta a kölni, habár a vidéki településeken még mostanában is hallani a szódás palackból lelocsolt lányok sikoltozását húsvéthétfőn. A locsolkodásba mára már az idősebb korú nőket is bele szokás venni, függetlenül attól, hogy házasok-e vagy sem, legyen szó, családtagokról vagy ismerősökről.
Ettől függetlenül ez a nap még mindig különleges jelentőséggel bír a hajadon lányoknak és nőknek. Általában csinos ruhában várják a bejelentés nélkül érkező látogatókat, azaz a locsolókat. A versmondással egybekötött locsolkodás után a locsolók díszített hímes tojásokat, süteményeket, a felnőttek pedig általában valamilyen házi készítésű alkoholos italt kapnak. Ez után irány a következő háztartás, a többi locsolnivaló virágszállal. A vízzel történő öntözés és az ajándékba adott húsvéti tojások a kereszténység előtti időkből származó termékenységi szimbólumok, így a húsvétnál is jóval öregebbek.
A húsvéti tojások
Habár a tojások a kereszténység megjelenése előtt is a termékenység szimbólumai voltak, díszesre festésük nagyjából csak ezer évre nyúlik vissza. A piros szín Krisztus vérét jelképezi, a tojás maga pedig az örök életet. Más színeket csak nagyjából három évszázaddal ezelőtt kezdtek el használni a tojások díszítésére. A magyar húsvéti tojásokat általában népművészeti motívumok (többnyire virágok), vagy egyszerű alakzatok, rajzok díszítik. Időnként feltűnik egy-két ősi szimbólum (például a nap) is. A következő oldalon még több érdekesség vár, megéri lapozni egyet!
Húsvéti tojásfestés – Érdekességek a múltból és a jelenből
Az egyik legnépszerűbb tojásfestési módszerhez viaszt szokás felhasználni – ehhez egy madártollra vagy fogpiszkálóra van szükség, amelynek hegyes végét olvadt viaszba kell mártani, majd azzal felfesteni a motívumokat a tojásra. A tojást ez után teljesen beszínezik, végül pedig enyhén felmelegítik, éppen csak annyira, hogy a viasz leolvadjon róla, felfedve ezzel eredeti körvonalait azokon a részeken, ahol a festék nem érhette a tojás héját.
A vésés egy másik módszer, amihez először teljesen be kell festeni a tojást. A mintát ez után egy késsel vésik bele a héjba. A vésett rész árnyalata attól függ, hogy milyen mélyen vésik meg a héjat (a mélyebb vésések fehérebbek).
Egy egyszerűbb technika hagymahéjjal összefőzni a tojásokat, ami szép sötét színt kölcsönöz azok héjának. Ez után a tojásokat szalonnabőrrel fényesre csiszolják. A tojás díszítése általában levelekkel történik – elég csak ráhelyezni egy vagy több levelet a tojásra, amik megakadályozzák, hogy az adott részen színessé váljon. Léteznek még apró, fémből készült lópatkókkal díszített tojások is, azonban ezeket csak tanult mesteremberek tudják elkészíteni.
Csokitojások sem léteztek mindig – ezek a XIX. században jelentek meg, a cukrászok pedig előszeretettel díszítgették őket. Néhány különleges alkotás még az újságokban is megjelent – az egyik ilyen tojás az akkoriban még épülőfélben lévő Lánchíd képét viselte magán.
A húsvéti nyuszi csak valamikor a XX. században terjedt el Magyarországon. A német kultúrából származik, és jelenleg úgy tudjuk, hogy először a XVII. században tettek említést róla. Más húsvéti szokásokkal ellentétben – amelyek a vidéki területeken jöttek létre – a húsvéti nyúl először a városokban jelent meg, és onnan terjedt szét a vidéki részekre is! Forrás
