A boglárkafélék családjába tartozó nemzetség 25-30 faja ismert, elterjedése pedig alapvetően a Balkán-félsziget, Közép-Európa és a Kaukázus területére összpontosul.
Sok közülük örökzöld, de akadnak szép számmal lombhullató fajok is. Hazánkban 3 faja fordul elő a természetben, melynek mindegyike védett növény.
Elsősorban a félárnyékos, árnyékos helyek üde humuszos talaján érzik jól magukat, ahol akár a havat is áttörve januártól márciusig bontogatják varázslatos virágaikat.
Csésze alakú, szégyenlősen bókoló szirmaik igen légiesek, kinyúló hosszú sárga porzóikkal pedig igen különleges hatást keltenek. Termetük közepes, 30-60cm magas, ritkás bokrocskát képeznek, melyet kéz alakúan karéjos, mélyen szeldelt, világostól a mélyzöld árnyalatig terjedő fényes levelek díszítenek.
Lombhullató fák és bokrok szűrt árnyékában, korai hagymások társaságában igen jól mutatnak. Ligetes erdős kertrészek páfrányokkal, árnyékliliomokkal tarkított szegletébe is jó választás.
Fontos tudni, hogy a növény minden része mérgező, különösen a fekete hunyor esetében! Ez a faj örökzöld, s érdekessége, hogy vakítóan fehér virágai a virágzás folyamán idővel rózsaszínű árnyalatot kapnak. Neve egyébként feketeszínű gyöktörzsére utal. Ezt a hunyor félét emlegetik karácsonyi rózsaként is, amelyhez az a régi legenda fűződik, hogy egy fiatal lány hóra hullott könnycseppjeinek a helyén nőtt ki a földből, aki nem tudott az újszülött Jézusnak ajándékot adni Betlehemben.
Bár korai virágzása és színgazdagsága igazán értékessé teszi a hunyort, ezt a kedves virágot, a hazai kertekben még sem olyan elterjedt és kedvelt, mint amilyen más országokban, más kultúrákban.
Gondozása:
A hunyor félárnyékban, meszes, jó vízáteresztő képességű, üde talajon fejlődik a legszebben, ezért hazánkban szinte mindenütt ültethető. Ültetésére a legalkalmasabb időpont az augusztus és a szeptember, különösen tőosztás esetén. Mivel a nyár folyamán tulajdonképpen pihenő időszakban van, ilyenkor nem igényel különösebb öntözést még szárazság esetén sem. Bár a legtöbb faj teljesen télálló, ősz végén nem árt a tövüket lombbal vagy kéregmulccsal betakarni. Szaporítása tőosztással vagy magról lehetséges.
Ha sokáig maradhat háborítatlanul ugyanazon a helyen a kertben, igen hosszú életű évelőnek bizonyulhat.
Forrás Képek: pixabay.com