Kutatók új megoldáson dolgoznak, amely a búza- és árpaszalmához hasonló mezőgazdasági maradékokat alakítja át ruházati alapanyaggá.
Az ötlet egyszerre csökkenti a szennyezést és az üvegházhatású gázok kibocsátását, miközben a világon keletkező növényi hulladékot megújuló nyersanyaggá teszi a textilipar számára.
A hagyományos textilgyártás főként gyapotra és szintetikus szálakra épül. A gyapot termesztése hatalmas vízigényű és vegyszerekkel terhelt, a műszálakat pedig fosszilis alapanyagokból állítják elő, amelyek mikroműanyagokat bocsátanak ki a környezetbe. A növényi hulladékból készült textil ezzel szemben olyan anyagból indul ki, amit a gazdák eddig egyszerűen elégettek vagy kidobtak – közli a happyeconews.
Laborból a ruhásszekrényig
A Koppenhágai Egyetem és a Dán Műszaki Egyetem kutatói kimutatták, hogy a szalmát és más növényi maradványokat le lehet bontani cellulózzá – ez a növényi sejtfalak fő építőeleme, és a viszkózszálak alapja. Így a textilipar nem új növényeket termeszt, hanem már meglévő biomasszát hasznosít újra.
Nyersanyagok: (a) zabpelyva és (d) búzaszalma, valamint az előkezelt cellulózpépek fehérítés előtt (b) és (e) és fehérítés után (c) és (f)
A folyamat ráadásul vegyszermentes. A kutatók egy nem mérgező, szerves savval választják el a cellulózt a lignintől és a hemicellulóztól. Az eredmény: olyan tiszta alapanyag, amely textilipari minőségű, mégsem termel veszélyes hulladékot.
A módszer jóval kevesebb vizet és energiát igényel, mint a hagyományos viszkózgyártás, így egyszerre kínál környezetbarát és gazdaságos alternatívát.
A FAO (ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) becslése szerint a világ gazdaságai évente közel egymilliárd tonna növényi maradékot termelnek. Indiában és Kínában ennek jelentős részét egyszerűen elégetik, súlyos légszennyezést okozva. Ha ezt a biomasszát textilipari alapanyaggá alakítanánk, az csökkentené a kibocsátásokat, miközben új bevételi lehetőséget adna a vidéki közösségeknek.
A kutatók szerint a technológia jól skálázható, helyi növényfajtákhoz és gazdasági körülményekhez is igazítható. Már most sikerült olyan minőségű cellulózt előállítani, amelyből ipari viszkózfonal készíthető – vagyis a textilipar komoly átalakítás nélkül is be tudná vezetni a módszert.
A divatipar ma a globális szén-dioxid-kibocsátás akár 10%-áért felelős, és évente több mint 90 millió tonna textilhulladékot termel.
Fenntartható divat, valós lehetőségek
A divatipar ma a globális szén-dioxid-kibocsátás akár 10%-áért felelős, és évente több mint 90 millió tonna textilhulladékot termel. Emellett ez az iparág a második legnagyobb ipari vízfelhasználó. A mezőgazdasági melléktermékekből készült textil jelentősen csökkentheti mindezt, miközben a termékminőség változatlan marad.
Az új megoldás összhangban áll az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival is: felelős fogyasztást és termelést ösztönöz, hozzájárul a klímavédelemhez, és új gazdasági lehetőségeket teremt a mezőgazdaságban és a textiliparban egyaránt. A fogyasztói oldalról pedig kedvező a fogadtatás: egyre többen hajlandók többet fizetni a környezetbarát, etikus ruhákért.
A technológia még fejlesztés alatt áll, a kutatók a hozam, a költséghatékonyság és a rosttartósság javításán dolgoznak. De a cél egyértelmű: a szalmából készült stílus többé nem fantázia, hanem a fenntartható divat következő nagy lépése.
Forrás Szöveg: S.Rita
Képek: Unsplash, Wojtasz
Ez a cikk a Black Page Consulting Kft. – 
engedélyével és támogatásával jelent meg!
•••
• Fedezz fel további fenntartható megoldásokat! •
• További inspirációkért lapozz bele INGYENES e-magazinjainkba! •
• Csatlakozz hozzánk Facebook-on, Instagram-on és TikTok-on! •
Fenntartható és mégis tartós? Egy friss kutatás megcáfolja a sztereotípiát
A robotméhek a jövő beporzói! Kezdhetünk hozzászokni a különös látványhoz?
Innováció az építészetben: nem várt helyről érkezhet a jövő építőanyaga
