Ezt a gondolatot követve tervezte olyannak ezt a házat, hogy az szinte beleolvadjon a környezetébe. A sok márvány, mint egy természetes kő, és ennek zöld színárnyalata valóban tökéletesen beleillik a csodás mediterrán tájba.
A felújítás végeredményeként egy harmonikus és egységes otthon hozott létre, amely magával ragadó és lenyűgöz. “Az építészeti projektek sosem pusztán vázlatok, a bútorok pedig nem csupán tárgyak. A két egység között kialakított párbeszéd gazdagítja az egészet, és egyedülálló energiákat hoz létre” – mondja De Cotiis.
A tulajdonosok és a tervező baráti kapcsolatban állnak egymással, így amikor a Forte dei Marmi (“Márványerőd”) tengerparti üdülőhelyen megvásárolták ezt az ingatlant nem volt kérdés kit bíznak meg a projekttel, lakberendezéssel, hogy nyaralójuk olyan legyen mint amit megálmodtak.
Az egész ház és a belső terek a nagy medence körül forognak, amelyet ugyanazzal a Verde Alpi márvánnyal burkoltak, mint ami visszaköszön a homlokzat és a belső falak egy részén is. Tökéletesen illeszkedik az épületet körülvevő buja természetbe.
A teraszon található étkezőben De Cotiis által tervezett asztal látható, de a falakon megjelenő dekor kiegészítők és lámpák is egyedi munkák úgy, mint az étkezőszékek is, melyeket Pierre Jeanneret készített.
A tervező személyes kedvezne ez a teraszrész, mely tetőtől talpig a különleges zöld márvánnyal burkolt, de még a kiegészítők is ebből az anyagból készültek, így szinte „csak” egy üres teret látunk, de nem az.
A nappalit és a teraszt hatalmas üvegfelületek választják el egymástól. A nappali egy nagy kanapéból áll szinte, az ülőfelület zöld vászonbársony borítást kapott, ami természetesen a márvány színét idézi, hogy még inkább egybeolvadjanak.
A település a nevét annak a védelmi erődítménynek köszönheti, amelyet Pedro Leopoldo nagyherceg építtetett a 18. században, és egészen a 20. század elejéig fehér márvány raktárként szolgált, melyet a közeli Carrarában fejtettek, és a világ minden pontjára szállítottak aztán tovább.
Mondhatnánk, hogy akkor a név kötelez…de a házban szereplő márvány nem az emblematikus fehér kő, hanem az úgynevezett Verde Alpi márvány. A tengert, a növényzetet, a természetes életet idéző szín, a nyugati Alpok Aosta-völgyéből, közvetlenül a svájci és francia határról származó kő.
Ezt az anyagot választotta a tervező a ház legtöbb felületén mint burkolóanyag. Falakon és padlókon kint és bent is, sőt még néhány bútornál is viszont látjuk.
A konyhasziget meghosszabbított része bárpultként, vagy akár reggelizőként is funkcionálhat, különlegessége az egyedi fabordázatú székek. Itt látszik talán a legjobban a fa, márvány és a réz anyagok hármasa…
A márvány mélyzöld színe az art deco stílus luxusát és pompáját idézi, amelyet itt kortárs módon és kifinomult minimalizmussal értelmeztek újra.
A tervező azonban soha nem címkézi projektjeit egy bizonyos stílushoz. „Nem hivatkozom egy konkrét stílusra sem. Az alkotói folyamat olyan üledéket hoz létre, amely különböző formákban bukkan fel.” – mondja.
Az 1980-as években épült villa hatalmas változáson ment keresztül.
A földszinti részt egybenyitották, ahol egy új konyha, étkező és nappali kapott helyet. A konyha és az étkező szinte egybefolyik a hatalmas terasszal a gyönyörű kertben.
A márvány burkolatok és a sárgaréz kombinációja modern, kortárs otthont alkot, melyet egy csipetnyi art deco koronáz meg.
A luxus art deco az az, amit ebben a fürdőszobában látunk. Elegáns kvarcszekrények beépített mosdókagylókkal, a kerek tükrök és zsámolyok vintage darabok.
Tervezőről:
Vincenzo De Cotiis saját műtermet és galériát alapított 1997-ben. Munkásságának egyik vezérmotívuma az idő múlása által létrehozott szépség, amelyet mind az építészetben, mind a belsőépítészetben alkalmaz, és ez a megközelítés kiterjed a deart-design darabjaihoz használt nyersanyagokra is. Ezek újrahasznosított és más értékes anyagokkal kombinált tárgyak, amiket a galériájában, valamint olyan vásárokban állít ki, mint a Design/Miami/Basel, PAD London, Design Dubai, Tefaf, Art Paris…
Tervező: Vincenzo De Cotiis www.decotiis.it
Fotók: Ambroise Tézenas/PHOTOFOYER
