A domboldalba épített kőteraszokat több fajta növényzettel keltette életre, melyek színeket, illatokat és különböző textúrákat kölcsönöznek az egész birtoknak.
Toszkána szívében, szőlőültetvényekkel és vadvirágokkal körülvéve, egy sziklás mészkő kiemelkedésen áll a La Petraia, egy hagyományos, kőből épült parasztház. Lélegzetelállító kilátással a Chianti-dombok pipáló csúcsaira, egy ősi etruszk település helyén.
Magas ciprusfák jelzik a kocsifelhajtót, kontrasztban a legalsó terasszal, ahol a gömbre nyírt gyertyánok kerekednek, fentebb pedig az égig nyúló platánok ékeskednek.
A három teraszon több különálló, intenzíven művelt terület található, úgy, mint egy konyhakert fűszernövényekkel, zöldségekkel és gyümölcsökkel, található itt méhlegelő, vadnak tűnő mezős rész, és természetesen nem maradhat el a formakert sem romantikus virágszegélyekkel. A szőlőtőkék sem hiányozhatnak a birtokról, hiszen réges-régen itt egy szőlészet állt, egyelten borászatként a környéken, ennek tiszteletére most is áll számos múltat idéző tőke a domboldalon. Sőt egy kisebb borászat is működik.
Néhány szőlőtőke fut fel egy ívelt lugasra a konyhakert és a rózsakert között.
A teraszokat rusztikus kőlépcsők kötik össze egymással, melyeket mediterrán növények szegélyeznek, köztük a halvány rózsaszín geránium x cantabrigiense ‘Biokovo’, a fehér Cistus x ledon , a sárga Phlomis ‘Le Chat’ és a lila P. italica .
A teraszokhoz használt kövek helyi bányákból származnak, ezeket használják az ívelt támfalakhoz, szegélyekhez, járdákhoz és veteményeskertek elválasztásához is.
Esernyős platánok árnyékolják be a felső teraszt, melyet macskagyökér és erigeron szegélyez.
Fényes Euphorbia ceratocarpa és Phlomis ‘Le Chat’ ragyog az eperfa alatt, a medence partján
A középső terasz végén található konyhakert középpontjában egy fém pergola áll, ahova tök és bab futtatható.
Nem sokkal azután, hogy 2020-ban elkezdődtek a munkálatok a La Petraiában a világ bezárt és Arne a terveit nem tudta életre kelteni csak nagyon lassan és körülményesen, több mint egy évbe telt, hogy a végére értek.
Egy kis pihenőrész a domboldalon.
A réten található vadvirágok, mint a lila bükköny, a kék Echium vulgare és a fehér Orlaya grandiflora természetes környezetet teremtenek a teraszos kertben.
A legfelső terasz végén egy kis erdei rét terül el, levendula, santolina és kakukkfű, élénk Euphorbia ceratocarpa és Rosa ‘Gentle Hermione’ virágaival.
Az ingatlant szőlőültetvény veszik körül, amelyek a birtok saját Poggio di Guardia pincészetét látják el az értékes gyümölccsel.
A legintenzívebb ültetés a középső teraszon történik, melynek egyik végén termőkert, másik végén vágókert található. A veteményeskert hátul és elől hosszú Benton íriszek és angolrózsa ágyások határolják. A veteményeskert jól rendezett geometrikus ágyásokból áll, amelyek egy reneszánsz kert egyszerű elrendezésén alapulnak. Innen a zöld gobelinkertbe léphetünk be, ahol az aromás levendula és a Daucus carota a vadsárgarépa ültetvényei ölelkeznek. A vágókert – az az, ahol a vágott virágoknak termesztett növények vannak – a kert talán legszínpompásabb része, tele delphiniumokkal, dáliákkal és más, a család által választott virágokkal.
Az úszómedence alatt Arne egy árnyékos sétányt tervezett, ahonnan megtekinthető a formakert
Mind a tervező és mind a tulajdonosok szerelmesei ennek a kertnek és persze a tájnak is. Nem csoda hiszen tökéletesen beleillik a mesés dombvidékbe, hagyományőrző de mégis modern, változatos és egyedi.
Ezt a miliőt bárki élvezheti, hiszen luxus panzióként üzemel. Nézd meg a belső tereket és a foglalási feltételeket.
Kerttervezés: Arne Maynard • Fényképek: Eva Nemeth
